Virusos:
Paramixo
A galambok paramyxovírus okozta, a köznapi szóhasználatban nyaktekergetésnek vagy kólikának nevezett kórképe erősen ragályos fertőző betegség, mely hazánkban is széles körben elterjedt. A galamb paramyxovírus könnyen terjed állományról állományra, és fogékony (nem oltott) állományon belül nagyszámú egyedet képes megbetegíteni. Elsősorban a fiatalok között nagy százalékban okozhat elhullást.Jellemzője a hosszú lappangási idő. A fertőzéstől az első tünetek jelentkezéséig akár hat hét is eltelhet, de leírtak már tizenkét hetes lappangási időt is! Ez a tény a karanténozás idejét három hónapra nyújtaná, ami betarthatatlan. Ebből a szempontból is elengedhetetlen tehát az állományok rendszeres vakcinázása.
A vírus kártételével leggyakrabban azokban a -állományokban találkozhatunk, ahol a fiatal galambokat nem vakcinázzák le időben. A kiállitásokról hazatérő idősebb galambok hazaviszik a vírust, és a védtelen fiatal korosztályt megfertőzik, nagyszámú elhullást okozva ezzel közöttük.TünetekLegjellemzőbbek az idegrendszeri tünetek, a betegség köznapi elnevezése is innen ered. A galambok feje remeg, nyakukat furcsán tekergetik, néha annyira eltekerik, hogy a fejük tetejét fordítják a talaj felé. Mozgásuk rendezetlen, sokszor végeznek forgómozgásokat, támolyognak, dülöngélnek, hátrafelé felbukfenceznek.
Másik fő jellemző tünet a vízszerű, nagy mennyiségű, sokszor szinte folyamatosan ürülő "hasmenés", amitől a ketrec padlója olyan, mintha fellocsolták volna. A vízszerű folyadék nem a belekből származik, vagyis nem beszélhetünk valódi hasmenésről. A nagymennyiségű folyadék a megtámadott vesékből származik. A nagymennyiségű vízvesztést fokozott szomjúság kíséri, mely gyakori vízivásban jelentkezik - már amennyiben a galambok képesek vizet felvenni. Ha nem, hamarosan kiszáradnak és elhullanak.A megfigyelések szerint az esetek többségében mindkét tünetegyüttes megfigyelhető, leírtak azonban számos olyan esetet is, amelyekben hiányzott az egyik tünet.
Circo
A circovírus a szervezet immunrendszerét támadja meg, hasonlóan az emberi AIDS-et okozó HIV vírushoz. A legyengített immunrendszer ezután már nem tudja eredményesen felvenni a harcot a többi kórokozóval szemben sem, így a circovírussal fertőzött egyedet elvileg bármilyen kórokozó könnyen megbetegítheti, sőt, egyébként ártalmatlan mikrobák is megtámadhatják.
A vírus elsősorban a fiatal, egy éven aluli korosztályra veszélyes. A circovírusos fertőzöttséget nehéz a galambállományban felismerni, mivel a tünetek rendkívül széles skálán mozognak, elsősorban attól függően, milyen egyéb kórokozók társulnak másodlagosan a fertőzéshez. Circovírus kártételére kell gondolnunk, ha a dúcban rövid időn belül többfajta betegség üti fel a fejét, és különösen gyanús a dolog, ha ez a fiatal galambok körében jellemző.Mivel a vírusra nem hat antibiotikum, közvetlenül nem tudunk fellépni a kórokozó ellen. Legfontosabb dolog a galambok optimális ellátása, általános erősítése, a megfelelő vitaminadagolás, az immunrendszer minden lehetséges módon való támogatása
Adeno
Az adenovírusok két típusa okoz galambokban megbetegedéseket, ezeket hagyományosan római számokkal (I-es és II-es típus) jelöljük.Az I-es típusú adenovírus fiatal galambokban okoz megbetegedéseket, jellemzően az év első felében. A járványok csúcsa júniusban szokta elérni maximumát. A II-es csoport minden korú galambot megbetegíthet, és nem mutatja az I-es csoport évszakos eloszlását.A fiatal galambokat megbetegítő I-es csoport elsősorban a bélrendszer sejtjeit támadja meg, vízszerű hasmenést okozva ezzel. A coli baktérium gyakran támadja meg másodlagosan a lepusztult bélnyálkahártyát, ilyenkor a hasmenés tovább súlyosbodik. A begy jellemző módon telt.A II-es csoportba sorolt adenovírusok elsősorban a májsejteket támadják meg, és gyors - az első tüneteket követően másfél-két napon belül - elhullást okozhatnak bármely korosztályban.Vírusról lévén szó, az antibiotikumok se az I-es, se a II-es csoportra nem hatnak közvetlenül. Az I-es, fiatal galambokat megbetegítő vírus támadása esetén azonban feltétlenül indokolt az antibiotikumos kezelés: a terápiával ilyenkor a másodlagosan támadó E. coli baktériumra hatunk.
Herpes
A fiatal korosztály vírus okozta betegsége, jellemzően a második és a hatodik hónapos életkor között jelentkezik.
Heveny esetben súlyos kötőhártya-gyulladás, erős, savós orrfolyás figyelhető meg, garatgyulladással kísérve, mindehhez legtöbbször hasmenés is társul. A betegek fáradékonyak, gubbasztanak, és 3-4 napon belül elpusztulnak. Elhúzódóbb esetekben a vírus megtámadja az alsóbb légutakat is, melynek nehézlégzés a tünete. Károsodhat a máj és a hasnyálmirigy is, ekkor a betegek hamar lesoványodnak és elhullanak.Ritkán idegrendszeri tünetek ? reszketés, kényszermozgások - is jelentkezhetnek.A herpesvírus utat nyithat másodlagosan támadó kórokozóknak, a leggyakrabban mycoplasmáknak, salmonelláknak, nem ritkán a trichomonasoknak is. Ekkor a tünetek ennek megfelelően variálódnak.
A vírusra közvetlenül nem tudunk hatni. Fontos a már megbetegedett galambok vitaminokkal, immunerősítőkkel való ellátása, illetve a másodlagosan jelentkező kórokozók megfelelő gyógyszerrel való visszaszorítása.
Himlő
Terjedését segíti rendkívüli ellenállóképessége, mivel - ellentétben a legtöbb vírussal - a szervezetből kikerülve a külvilágon több éven, sőt, évtizeden (!) keresztül is fertőzőképes maradhat. Ráadásul az éghajlat melegedésével évről évre nő az ízeltlábúak mennyisége környezetünkben, ezért számíthatunk rá, hogy az ízeltlábúak terjesztette betegségek - mint amilyen a himlő is - gyakorisága erősen nőni fog.A vírus jellemzően a hámsejteket támadja meg a bőr vagy a nyálkahártya felszínén. Bár nem hatol túlságosan mélyre, mégis súlyos elváltozások kiváltója lehet, mivel utat nyit más, mélyebbre hatolni képes kórokozónak, például gennykeltő baktériumoknak. Ezek a himlővírussal együtt már olyan kártételre képesek, amelyek az állat elhullásához is vezethetnek.Ha a vírus a szájüreg nyálkahártyáját támadja meg, enyhébb helyi tünetek mellett is a táplálékfelvétel fájdalmassága súlyos fokú legyengüléshez, lesoványodáshoz vezethet. A fertőzéssel egyidejűleg fennálló A-vitamin hiány nagyban súlyosbíthatja a kialakuló tüneteket. A vírus ritkán ugyan, de betörhet a véráramba is, ilyenkor lázas állapotot, levertséget, majd pár napon belül elhullást okoz.
Paraziták:
Sárgagomb-betegség
Egysejtű, önálló mozgásra képes parazita okozza. Igen elterjedt a galambok között,szinte mindegyik egyed hordozza őket, de látható betegséget ehhez képest viszonylag ritkán okoz. A fiókák a szülők begyteje által fertőződnek. Egy ilyen enyhe fertőződés hasznos, mivel ez biztosítja, hogy a fióka kialakíthassa saját védelmét a kórokozó ellen. Ha azonban a begytejben túl sok a trichomonas, akkor a fióka megbetegszik és kezelés híján gyorsan el is pusztulhat.Idősebb korban elsősorban verseny- és szállógalamboknál okozhat problémát, teljesítménycsökkenés formájában, melynek oka sokszor rejtve marad. Annál is inkább, mivel az utóbbi időben egyre ritkábban jelenik meg a torokban a klasszikus sárga gomb, az esetek mindössze 10-15%-ában látunk már csak ilyet.
Kokcídiozis
A kokcídiumok egysejtű paraziták, a galambok bélrendszerében élnek. Szaporodásuk folyamán károsítják a bélfalat, abban vérzéseket okozva, amely igen súlyos fokú is lehet.
A beteg galamb gubbaszt, tolla borzolt, a bélsár sokszor barnás, habos, súlyos esetben akár véres is lehet. Jellemzően inkább a fiatal, növendék korosztály betegsége, de akármelyik életkorban okozhat teljesítménycsökkenést, súlyosabb esetben halált is.Megelőzésében fontos szerepet játszik a megfelelő dúchigiénia, mivel a környezetbe kikerülő és napokig ott maradó bélsárban tud fertőzőképes alakot képezni az élősködő, melyhez kedvező a nedves környezet.
Belső férgek,élősködők
Bélférgek
Galambokban leggyakoribbak a hajszálférgek, de ezek annyira vékonyak, hogy szabad szemmel alig észrevehetőek, ezért a fertőzés legtöbbször rejtve marad. Súlyos fertőzöttségre a galamb soványodása, esetleg a bélsárban lévő vér hívhatja fel a figyelmet. Sokkal gyakrabban találkozunk orsóférgekkel, melyek szabad szemmel is jól láthatóak. Sokszor olyan számban vannak jelen, hogy teljesen kitöltik a bélüreget. A galandférgek kevésbé gyakoriak galambokban. Szaporodásukhoz köztigazda (pl. csiga) szükséges.
Légcsőférgek
Hajszál- vagy orsóférgek, a légcsőben élősködve légzőszervi tüneteket okoznak.
Légzsákatkák:Ízeltlábú élősködők, melyek a légzsákok falán élnek, szintén légzőszervi tüneteket okozva.
Külső élősködők
Általában ízeltlábú paraziták, tetvek, atkák, kullancsok stb.Közülük némelyek, pl. a tolltetvek állandóan a galambokon vannak, mások, elsősorban a vérszívók csak éjszaka keresik fel a gazdaállatot. Ezért, ha a galambokat kézbe véve nem találunk rajtuk külső parazitát, még nem biztos, hogy nincsenek ilyenek a dúcban.
